Pár évig nyugta volt az olaszoktól a Golfnak, az Astrának, a 307-nek és a többieknek. A Stilo csendben vegetált, nem zavart sok vizet. A Bravónak nagyon más szerepet szán a Fiat.
Éljen, éljen, éljen! Úgy néz ki, a Fiat mostanra túlélte a saját menedzserei, a hibás termékpolitika és a verseny fokozódása okozta krízist. A sorsfordításig vezető munka olyan, akár a pálinkafőzés. Sokáig nincs eredménye, ráadásul az oszlófélben lévő gyümölcs visszataszító állagú cefreként. Aztán amikor a sűrűjén túl van az ember, és jönnek a lepárlások, a végeredmény egyre kívánatosabb.A Stilo leváltásakor a Fiat ismét komolyan vette magát. Az ötcsillagos törésteszt elég valószínű, a kötelező karbantartás költségét rendesen megvágták az elődhöz képest, az autó szép és a Fiat felső vezetése biztos benne, hogy a Bravo minősége is megfelelő lesz.